Két cikket javaslok elolvasásra, amelyek időben viszonylag távol esnek egymástól és jellegükben is eltérnek, de mindkettő ugyanarra a jelenségre utal: közpénzügyeink messze nem felelnek meg a közpénzügyek alapvető követelményeinek. Nem átláthatók nem nyomon követhetők, nem nyilvánosak és ezért nem, vagy csak nehezen számonkérhetők.

László Csaba cikke a Magyar Narancsban https://magyarnarancs.hu/publicisztika/laszlo-csaba-csupa-rossz-hirem-van-245157 a költségvetési egyensúly megbomlását írja le 2021 végén. A cikk az elemzésen túl azért is érdemel figyelmet, mert rámutat arra, hogy az így-úgy elért hiánycél előrevetíti a következő években a költségvetési kifizetések megugrását. Nem csak a nyugdíjrendszer átalakításából (a magánnyugdíj rendszer lenyúlásából) adódó többlet nyugdíj kifizetésekről van szó, hanem az építőipar GDP hozzájárulását megnövelő beruházások későbbi fenntartási költségeiről is. A sportlétesítmények a múzeumok, vagy a kormányzati épületek elkészültük után nem növelik majd a gazdaság teljesítményét, de fenntartásuk növekvő kiadásokkal is jár.

Sztojcsev Iván cikke a HVG ben „Átlagosan négynaponta írták át a 2021-es költségvetést, mutatjuk, mire ment el 3354 milliárd forint” https://hvg.hu/gazdasag/20220118_koltsegvetes_modositas_gazdasag_penzugyek szívós kutatómunka eredménye. Már önmagában is beszédes, hogy a költségvetés alakulásának, a pénzek elköltési céljainak (azok változásának) megismeréséhez újságírói kutatómunka szükséges. A cikk rámutat arra is, hogy a költségvetés 85 alkalommal történő módosítása során egyetlen egy alkalommal előzte azt meg az Országgyűlés formai jóváhagyása. Nem csak az állampolgárok nem gyakorolhatják tehát alapvető jogaikat, hogy ismerhessék a közösbe befizetett pénzek elköltésének céljait, mértékét, de még a választott képviselőknek sincs arra módja.

Bár a cikkben nem szerepel konkrétan, de az elolvasása után joggal merül fel az olvasóban, hogy a költségvetés jelenlegi bemutatása, a változások követése a fejezetek közötti átcsoportosítással tökéletesen alkalmatlan a közpénzügyek követésére. A fejezet címek: az alapok, egyáltalán nem adnak választ arra, hogy milyen célokra költöttünk. Itt lenne tehát az ideje, hogy a döntéshozók és az állampolgárok az elköltés céljainak (funkciójának) megfelelő szerkezetben ismerhessék meg az eredeti tervet és a módosításokat. A lényeg az, hogy mire költjük a közös pénzt, az hogy ki költi el (melyik fejezet) fontos államszervezési kérdés, de csak másodlagos.