Látszólag adókról beszélünk. És persze beszélünk arról is, hogy milyen adóval mekkora társadalmi hatást lehet elérni, és hogy az ÁFA csökkentése mikor és hogyan hat, hat-e egyáltalán a társadalmi igazságosságra?
Három ismert név, bankár, kutató, üzletember, vagyis Felcsuti Péter-Molnár György-Polgár András cikke (Zárlatos közteherviselés, https://magyarnarancs.hu/publicisztika/zarlatos-kozteherviseles-245723).
Lényegét egy József Attila sorral összegezhetjük: Aki szegény, az a legszegényebb. „Ráadásul a Fidesz az egykulcsos jövedelemadót, mint minden más intézkedését – lásd még munkaalapú társadalom, családtámogatás, hogy csak két rokon területet említsünk – erőteljes és hatékony propagandával támogatja. Ennek is tulajdonítható, hogy az adórendszer vesztesei többnyire nincsenek tudatában annak, hogy a rezsim súlyosan megkárosítja őket. Fontosnak tartjuk, hogy az ellenzék ezen a területen is értelmes és érthető módon mutasson rá a Fidesz-rezsim álságos elveire és gyakorlatára.”
Tálas Péter és Csiki Varga Tamás a nagyhatalmak szembenállásáról írt cikket, amelynek külön aktualitást ad, hogy a méricskélés éppen a szomszédunkban folyik, s nekünk ugyan vannak szövetségeseink, mi mégis (Orbán Viktor) a maga nevében ül le tárgyalni a másik féllel (Vlagyimír Putyinnal). (https://magyarnarancs.hu/kulpol/hiaba-probaljak-ezt-elbabozni-245690). A mi kis országunk a nagy hévvel fejlesztett, de még mindig csekélyke haderővel semmilyen valódi elrettentést nem képes produkálni, ami ebben a konfliktusban értelmezhető volna. Milyen erőkről van szó. Rövid részlet következik.
„Amikor a katonai képességeket akarjuk összevetni, akkor a döntő kérdés, hogy ki az a két fél, akinek összemérjük a képességeit, és hogy milyen jellegű háborúra készülnek a szemben álló felek. Egy dolog a mennyiségi összehasonlítás, de a minőségi különbség szempontjából sem mindegy, hogy a szuperhatalmak egymással vagy egy kisebb állammal kerülnek-e konfliktusba. Más jellegű fegyveres erők és katonai képességek kellenek egy magas intenzitású katonai konfliktushoz, mint mondjuk az Öböl-háború vagy a 2003-as iraki, illetve más egy elhúzódó, stabilizációs jellegű konfliktushoz, mint amit Afganisztánban láttunk. Beszélhetünk emellett kinetikus vagy nem kinetikus konfliktusról: előbbi esetben harcoló erők a terepen, harckocsikkal, rakétákkal csapnak össze, közvetlen kontaktusban vannak a felek és élő erő ellen harcolnak, utóbbi esetben pedig mondjuk kibertámadással bénítanak meg egy fontos védelmi vagy polgári rendszert – ennek másodlagosan lehet olyan károkozás a következménye, mintha háborút vívnának egymással. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a szuperhatalmak között – és Oroszországot a nukleáris komponens miatt, de talán a hagyományos erők szempontjából is joggal nevezzük szuperhatalomnak – a kölcsönös elrettentés működik, ezt hangsúlyozza a nyugati szövetség is.”
„A tényezőket vizsgálva leginkább azt érdemes figyelembe venni, mennyit költenek hosszú távon a haderőre, mekkora a védelmi költségvetésük. Jellemző, hogy 2020-ban az Egyesült Államok 738 milliárdot költött védelmi célokra, ami a Föld összes országa teljes védelmi költségvetésének 40 százaléka. Ez óriási túlsúlyt jelez. Ennek a fő motivációja, hogy az Egyesült Államoknak globális a katonai jelenléte is. Kiterjedt a szövetségi rendszere, miként azok az érdekei is, amelyeket különböző térségekben meg kíván védeni. Ennek részei a katonai bázisok, ahol jelen vannak a katonai erők is. A műveletek most, hogy az afganisztáni küldetés véget ért, sokkal visszafogottabbak. Ezen szerepek alapján mondhatjuk, hogy az amerikai hegemón katonai hatalom.
Ehhez képest a feltörekvő Kína a maga 193 milliárd dolláros katonai büdzséjével a globálisnak kicsit több mint 10 százalékát költi. Jellemző az is, hogy Európában a britek katonai költségvetése a legnagyobb 61,5 milliárd dollárral – Magyarország 2,5 milliárd dollár kiadással jelzi, hol is állunk a csípési sorrendben… Vannak olyan fegyvertípusok, ahol darabszámra jobban állnak az oroszok vagy a kínaiak az amerikaiaknál?… Ha mennyiségileg nézzük, illetve számszerűsítjük a katonai eszközöket, akkor érdemes külön venni a hagyományos és nem hagyományos fegyvereket. Kezdhetjük mindjárt a nukleáris robbanófejekkel – ezekből az oroszoknak és az amerikaiaknak 6 ezer körül van –, ezen belül az oroszoknak kicsit több. A többi nukleáris hatalom esetében ez a szám jóval kevesebb: 200–300, esetleg csak 50–60 robbanófej. Volt itt egy technológiai modernizáció is a hatvanas évektől fogva: az interkontinentális ballisztikus rakéták már nem is csak egy robbanófejet hordoznak, hanem 8–12 darabot, amelyeket egyenként lehet célokra irányítani. Interkontinentális ballisztikus rakétákból, amelyek a legnagyobb hatótávolságúak, egyben a legnagyobb sebességgel képesek csapást mérni, az amerikaiaknak 400 van, az oroszoknak 336, Kínának mindössze 104. Stratégiai bombázóból Kínának van a legtöbb, 221, az amerikaiaknak 157, az oroszoknak 137 ilyen harci repülőgépük van. Ezekből nyilvánvalóan azoknak van a legtöbb, akik nagy hatótávolságú elrettentő-támadó potenciált akarnak fenntartani.”
Orbán Viktor meglátogatta Vlagyimir Putyint, aki nem sokkal a magyar kormányhiradásokban már-már történelminek nevezett látogatás után elment Pekingbe, hogy a Madárfészek stadionban a káprázatos olimpiai megnyitón a politikai bojkottot enyhítendő legalább egy nagyhatalmat képviseljen. Hszi Csing-ping elnök megnyitotta az olimpiát, mostantól keveset alszunk.
Mindazonáltal térjünk vissza Orbán moszkvai látogatására, amelyet a kiváló Sz. Bíró László értékelt. (24.hu 2022, 02.03: Orbán nagyot hibázott Putyinnál, https://24.hu/belfold/2022/02/03/sz-biro-zoltan-orban-putyin-ukrajna-karpatalja). Egyébként Sz. Bíró Zoltán szerint „az Orbán-kormány hibát követ el, amikor a kárpátaljai magyarság sérelmeire hivatkozva nem áll az „éppen élet-halál harcát vívó” Ukrajna mellé. Szerinte az a helyes, hogy Bukarest és Varsó most támogatja Kijevet, noha a magyarnál jóval nagyobb Ukrajnában a román, lengyel kisebbség. Ők abból indulnak ki, a helyzet rendeződése után könnyebb lesz megoldást találni a nemzeti kisebbségek ügyére.”
Egyébként „Sz. Bíró Zoltán a Klikk FM Politikai nagyító című műsorában cáfolta, hogy Orbán Viktor békemisszióra ment Moszkvába. Az Oroszország-szakértő szerint magyar részről semmi sem indokolta a „zarándoklat” időzítését, a missziós küldetés csak egy fedősztori. Noha a magyar kormányfő köszönte meg a tanácskozás lehetőségét, a találkozóra egyértelműen Vlagyimir Putyinnak volt szüksége. Ő egy NATO-tagállam vezetője előtt bírálhatta úgy a szövetséget, hogy Orbán Viktor egy pillanatra sem érzete feladatának, hogy a pontatlanságokat vagy a valótlanságokat helyre tegye. (…) Ez súlyos politikai hiba és a nyugati világgal való szolidaritásnak a feladása Orbán részéről.” A cikket melegen ajánlom azoknak, akik a külpolitikai bravadókat kedvelik, és azoknak is, akik a moszkvai út okán már-már Kárpátalja visszacsatolását vizionálják. A kedves olvasóban talán nem ezek a részletek ragadtak meg, hanem a focipálya méretű tárgyalóasztal, amelynek egyik sarkán Orbán, tőle –a másik oldalon- talán 20 méterre Vlagyimir Putyin ült. A legfontosabb megállapítás, hogy a szerző szerint bár „nehéz egy autokrácia első számú vezetőjének az érzelmi világát kifürkészni, mégis úgy véli, nem lesz háború, mert az súlyos következményekkel járna Oroszországra nézve.”
És végül, ha a kedves olvasónak még bírja, ideillesztek egy rövid részletet az Euronews (2022.02.03) összefoglalójából. „Miközben a világ figyelme Ukrajnára összpontosul, Oroszország de facto „megszállta” szomszédját, Belaruszt – figyelmeztetnek európai parlamenti képviselők egy nyílt levélben.
„Az orosz csapatok Belarusz-beli állomásoztatása fenyegetést jelent Ukrajnára, Lengyelországra, Litvániára, Lettországra és egész Európára. Ez is része lehet annak a végső tervnek, hogy leigázzák és megszállják Belaruszt” – fogalmazott több tucat EP-képviselő egy, a többi uniós intézmény vezetőjének címzett nyílt levélben, írja (https://media.euobserver.com/49fba027173c7afa0009bbd77a2bd3d0.pdf az EU Observer). Az orosz katonai erők folyamatos jelenléte az illegitim Lukasenka-rezsim kérésére megszállásként kezelendő.”
Itt tartunk. Vagyis ott, hogy a gázt egyötöd áron kapjuk Putyin szerint, amit az M1 azonnal a világba harsogott. Később jött a rossz hír, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, egyötöd Belorusznak jár, de azért a mi gázimport árunk is elfogadható.