Rövid részlet Csillag István Országgyarapítók (Élet és irodalom, 2022. január 28) cikkéből. https://www.es.hu/cikk/2022-01-28/csillag-istvan/orszaggyarapitok-20.html
„Az ukrán határra felvonult, a becslések szerint százharmincezer orosz katona már a legnagyobb jóindulattal, merkeli békülékenységgel sem tekinthető „csupán” helyi konfliktusnak, és az orosz–fehérorosz hadgyakorlatokkal (amelyeket úgymond a lengyel, a lett és a litván támadások elhárításának a begyakorlására tartanak) is számolva Oroszország ma elszántabbnak tűnik, hogy a II. világháború utáni békeszerződéseket aláíró Szovjetunió utódjaként fellépve visszanyerjen valamit valahai nagyságából és befolyásából.
A cikk címében a többes szám azt mutatja, hogy egyszerre hárman is feliratkoztak az országgyarapító szerepére: erősorrendben a kínai elnök, Hszi Csin-ping, aki most nyelte le Hongkongot, és nem is titkolja, hogy Tajvan bekebelezésére készül. A valahai Szovjetunió helyén orosz befolyási övezet megteremtőjeként Putyin is országgyarapítóként akar bevonulni a XXI. század történelmébe, és a két nagyhatalom bábjaként Orbán talán szintén valamiféle területgyarapításról álmodik. A két nagy, a kínai és az orosz elnök retorikája hasonló, mind a ketten visszautasítják a világ globális fejlődésének az Egyesült Államok nagyhatalmi fölényét mutató rendszerét, saját személyes hatalmi törekvéseiket a világrend gyökeres megújítójának palástjával terítik le. Ennek a játszmának a kialakulásához nagymértékben járult hozzá az is, hogy az USA-ban mindig is meglévő izolacionizmus Trump elnöksége alatt megerősödött, a hidegháború megszűnése után érzékelt világpolitikai felelősséget elfogadó, intelligens külpolitika (Kissinger, Brzezinski) személyi és politikai feltételei elpárologtak, az USA kiegyensúlyozó szerepének a megszűnésével a „légüres térbe” benyomultak a régi dicsőségük feltámasztójaként kopogtató agresszív vezérek.”
